Fogyókúra - kicsit másképp

 2014.10.30. 09:14

Gondolom a nők (és talán bevallva - bevallatlanul a férfiak) nagy részéhez hasonlóan, az én életemet is átfonta/átfonja az olykor parttalan harc a kilók és centiméterek ellen...

Amióta az eszemet tudom harcoltam minden egyes miliméterért a nadrágszijamon, az újabb apró győzelemért az egy trappban megtehető lépcsőfokok számának vonatkozásában. Nem így születtem... teljesen átlagos bébiként, átlagos kisgyerekként, normális, sőt, finnyás étkezési szokásokkal bíró kisiskolásként teltek a napok... sohasem voltam vékony, de elhízott sem. Valahol 12-14 éves korom környékén fordultak rosszabbra a dolgok és észrevétlenül kúsztak fel a kilók, megállithatatlannak látszott a küzdelem ellenük. Természetesen igyekeztem viccesen kezelni a dolgot és a határtalan önbizalom mögé rejteni a bennem síró és vékony derékra vágyó tinédzser érzékeny lelkét. Ezért is őrzi a családi legendárium a középiskolaválasztásom történetét, ahol az előminősitő kritériuma a tanintézményeknek a tornaterem nagysága volt, eleve redukálandó a futtatandó körök számát...

A felnőttkor sem hozott változást... megtanultam együtt élni a gömbölyded idomokkal és a ténnyel, hogy a ruhaméret nem hármassal kezdődik számomra. Kis odafigyeléssel, sok mozgással még jól is éreztem magam a bőrömben... sohasem gondoltam volna, hogy az új élet hoz majd küzdelmet a kilókért, sőt, grammokért is...

Amikor Pali a szüleimnél hagyott betegen, már húsz kiló minuszban voltam önmagamhoz képest... ennyit tud lerágni - a szó irodalmi és könyörtelen értelmében is - leemészteni az ember - addig formás-nőies - lányából a gátlástalan és végeláthatatlan lelki terror, mentális és pszichés leigázás...

A független élet kezdete, az azzal járó stressz persze további kilóktól szabaditott meg és visszanézve az akkor készült fotókat, ma is elképzelhetetlennek érzem, hogy mennyire vékonnyá, szinte áttetszővé váltam, és akkor talán kis - igy utólag bevallva az önsajnálat perverziójával spékelt - örömet is okozott a kilógó  csontjaimra feszülő bőröm látványa, ma is emlékszem az aggódó és óvatos ösztökélésekre, hogy csak még egy falatot... a Szüleim megnyugtatására az addig ünnepi jutalomnak számitó édességek, kalóriabombák számolatlanul tüntek el kezeim között, de valahogy mégsem akart kilendülni a mérleg nyelve...

Akárhogy is nézzük, a sok hivatalos eljárás, pereskedés, ha úgy tetszik, az örökös fizikális félelem és szabadulást nem engedő aggódás folyamatosan kordában tartotta az étvágyamat, anyacserémet....

Ezért is volt furcsa változás, amikor végre elkezdtük az új életünket, végre/újra otthon. A család, a szeretett közeg látványa olyan mérhetetlen nyugalmat hozott, hogy észrevétlenül végigpihentté váltak az éjszakák, szinessé és mosolygóssá a tükörkép, kékebbé az ég és zöldebbé a kertben lévő körtefa levele, és akárhogy is szükebbé a kedvenc szoknyám...

A hetek alatt visszavedlettem minden szempontból a 8 évvel ezelőtti hiú nőszeméllyé, aki küzd a kilókkal, kalóriákkal, ruhaméretekkel, fájó szivvel kerestem indokot egy - egy már túlfeszülő darabom elzárására a szekrény félreeső polcain...

De: minden pluszkilót megért, hogy újra megtaláltam a békémet és nyugalmamat...

...és furcsa az élet... vagy legalábbis a Jóisten humora és szeretete kiváló és mély: mikor elfogadtam, hogy a nyugalom és a gyermek számára kényelmesen fotelszerű anyaöl kézenfogva jár együtt, megfordult kicsit a világ... ha lehet vágyni a filozófiai értelemben vett "asztal-tetszés" édes örömére, akkor azt segiti a test, a tudat, az elkalandozó gondolat és sutba dobható megannyi örök és újkeletű kúra, módszer...

Egyetlen receptúra, amit jó szivvel ajánlhatok (és a mögöttem lévő tapasztalatok alapján igazán szakértője vagyok a témának, minden Kedves Olvasóm elhiheti :)) találjuk meg a nyugalmunkat és engedjük be a boldogságot az életünkbe... 

Címkék: jövő sport humor szülő öröm boldogság problémák fogyókúra projekt szeretet probléma múlt társ nyugalom öltözködés új élet szakitás egyedül módszer jelen újrakezdés csalódás nevetés aggódás testsúly egyedülálló szülő életszervezés

Zseniális szösszenetek (7.)

 2014.09.30. 19:51

Régóta nem irtam, se komolyat, se semmilyent...

...oka van mindennek... egy hete küzdünk a visszatérő kórral: a 41 fokos lázat már leküzdöttük szerencsére, de még vívunk sok csúnyasággal...

...azonban tegnap este olyan édes élményben volt részem, hogy minden bajság ellenére is erőt adó vidámság töltötte be nálunk a nappalit egy időre:

Este a kicsi fáradt Aprónép a szobában pihent én meg a Hiradó idejére újra kislány lettem, belehajtottam a fejemet Édesmami ölébe, hagytam, hogy simogasson, elüzve sok rossz gondolatot. Aztán az apró lábak kitipegtek és a helyzet felmérése után ellentmondást nem tűrően elkezdett az apró lábak tulajdonosa lefelé rángatni a kanapéról, a kényelmes anyai babusgatás ellazitó nyugalmából. Némi ellenállás után megadó hangon kérdeztem meg:

- Hát képes vagy lerángatni Édesanyát a földre? Ha leesek a földre megfázom...

Pár másodperc gondolkozás következett (a reakcióidő romlása egyértelműen a betegségnek tulajdonitható), majd váratlan mozdulattal kihúzta Édesmami háta mögül a párnát, a földre dobta és lerángatott rá...

- Moszt máj nem a föjdje eszel...

Mit lehet erre mondani? Nincs kérdésem, Tanár úr kérem :o)

Címkék: család vicc humor szülő gyereknevelés gyerekszáj vicces szeretet élmény nevetés egyedülálló szülő gyerkőc gyereknevelés egyedül

Zseniális szösszenetek (6.)

 2014.09.17. 11:30

Azt hiszem, nem csak a felnőtteknek kijáró sajátosság, hogy néha jobb formában vannak, mint máskor: így van ez életünk értelmeivel is. Természetesen az is előfordulhat, hogy a pokoli vasárnap este és hétfő után üditő és lehengerlő volt a tegnap esti és ma reggeli sziporka-áradat:

 

1/

Folyamatban az esti lefekvés, én már csak "csendes üzemmódban" asszisztálok a demégegyutojszóóót - vonatozáshoz. Fekszem a franciaágyon, Édesmami derékszöget bezárva a lábaimmal szintén áhitattal szemléli a kicsi ember komoly összpontositását.

Apróság egyszercsak odamászik hozzám, mélyen a szemembe néz és megkérdez:

- Mije dondojsz, Édeszana? Mi van a fejedben?

- Hát, tudod, Édesem, sokminden járt most a fejemben, a felnőttek már csak ilyenek...

Kicsit elgondolkozik, majd számára kedvezőbb választ keres:

- De mi van a fejedben? ...Pijosz vonat van a fejedben... hozzátaptojódik a zöld kocsihoz... jó?

Vigyorogva bólogatok, ő bevackol a karjaimba és figyelmét újra a vonatokra összepontositja.

Tekintetem összeakad Édesmamiéval és egyszerre buggyan ki belőlünk a nevetés.

Apróság összevont szemöldökkel és csipőre vágott kézzel fordul hozzám hátra ültében:

- Mi olyan vittes a hátam mögött?

 

 

2/

Reggeli küzdés a "lassaninduljunkazoviba" jegyében. Ülök az ágy szélén és bármely felkent és hivatásos mágust megszégyenitő mutatványsorozattal cserélem át a pizsamát utcai ruhára az izgő-mozgó Békakirályfimon. Váratlan esemény következik, negédes mosollyal rám néz (ilyenkor konkrétan elolvadok a pillantásától) és gyöngéden elkezdi simogatni az arcomat a kezecskéivel. Az áhitat pillanatai ezek, fizikálisan érzem, ahogy gyöngülök és olvadok a szeretettől...

Közel két perc simogatás után van végre erőm újra ráemelni a tekintetemet, a mosoly az arcán, a gyöngéd, mégis napsugárerejű szeretet a csokoládé-színű szemeiben változatlan. Tekintetét a szemembe fúrva félrebillenti fejecskéjét és az összetéveszthetetlenül imádnivaló cingár hangocskáján megkérdezi: "Jójeszett?"

 

...és választ sem várva továbbrohan, gurgulázva a nevetéstől, hogy újabb csetepaté következik, mert a nagy szeretgetésben a zokni valahogy kimaradt...

Címkék: család vicc humor mese szülő gyereknevelés gyerekszáj vicces vonat szeretet élmény kisvasút meghatódás öltözködés nevetés simogatás estimese egyedülálló szülő gyerkőc gyereknevelés egyedül

Zseniális szösszenetek (4.)

 2014.09.11. 09:09

Micimackó jó barátunk, esténként valamelyik vonatkozó témájú képeskönyvét olvasgatom utódomnak általában, vagy ő olvassa, esetleg beszélgetünk a képekről. Tegnap este is ez történt....

 

Nagy valószinüséggel mindenki ismeri a jelentet, mikor Sinkovits Imre összetéveszthetetlenül bársonyos baritonja elmeséli, hogy bizony-bizony, itt lakik Micimackó, Mr. Sanders, de mi csak úgy mondjuk, hogy Kovács János név alatt...

Nos, ez gyermeki átiratban igy hangott a megfelelő kép láttán...

"Itt lakik Micimackó...    

....ide van irva: Mi-ci-mac-kó....

(némi gondolkozás után magától értetődő kiegészitést tesz)

Müller Micimackó..."

 

Vidám napot kivánok Mindenkinek,

Belph

 

 

Ui. családnevünket szándékosan változtattam Müllerre, de az alliteráció élvezeti értékét igy sem csökkenti :D

Címkék: család vicc humor mese gyereknevelés gyerekszáj vicces szeretet estimese Micimackó gyereknevelés egyedül

Zseniális szösszenetek (3.)

 2014.09.10. 12:04

Az első hét óvoda gyöngyszeme:

 

- Ebédeltél, Kicsikém?

- Iden.

- Finom volt az ebéd?

- Iden.

- ...és mi volt az ebéd?

- Nem tudom...

 

 

Vidám napot kivánok Mindenkinek,

Belph

Címkék: család vicc humor szülő gyereknevelés gyerekszáj vicces élmény ebéd egyedülálló szülő gyerkőc

Zseniális szösszenetek (2.)

 2014.09.04. 11:06

Rájöttem, egyszerűbb itt lejegyzetelnem a zseniális gyerekszájakat, mint kis papirfecniket gyűjteni valamelyik könyv belső boritójának tövében...

...arról nem is beszélve, hogy talán más is mosolyog rajtuk egy-egy jóízűt...

 

 

....természetesen a blog teljes tartalmára minden jog levédve (valamiből finansziroznom kell majd a Yale Marketingkurzusait pár év múlva :D)

 

 

Néhány hete áll a teraszon és révedezik maga elé. Egyszercsak odafordul hozzám és a buksijára mutat:

- Édeszana, ötjetem van.

Leguggolok hozzá és megkérdezem:

- ...és milyen ötleted van?

Megfontolt válasz érkezik:

- Hát, hát, hát... pijosz (piros)

 

Másnap délután a jelenet ismétlődni látszik:

- Édeszana, ötjetem van.

Leguggolok hozzá és (mosolyogva, mivel ismerve őt sejteni vélem a választ) megkérdezem:

- ... és milyen ötleted van?

Büszke felelet érkezik:

- Hát, fekete.

Majd magyarázólag hozzáfűzi (gyengébbek - értsd: az én - kedvéért):

- Befestettem....

 

Vidám napot kivánok Mindenkinek,

Belph

Címkék: család vicc humor szülő gyereknevelés gyerekszáj öröm vicces ötlet élmény gyerkőc

Zseniális szösszenetek (1.)

 2014.09.03. 21:24

Esti lefekvés, fekszünk az ágyban, túl a nap megbeszélésén, tényleg csak az álombamerülés van hátra.

A hosszú csöndet cingár hangocska töri meg:

- Édeszana, van egy puszi a számban

 

Elhelyezkedik, szája az arcomon, vár vagy egy fél percet és megszólal:


- Fidejem-fidejem, a puszi ejőjeláthatólag öt pejcet készik

 

Vidám estét kivánok Mindenkinek,

Belph

Címkék: vicc humor szülő gyerekszáj vicces szeretet élmény gyerkőc

süti beállítások módosítása