Zseniális szösszenetek (6.)

 2014.09.17. 11:30

Azt hiszem, nem csak a felnőtteknek kijáró sajátosság, hogy néha jobb formában vannak, mint máskor: így van ez életünk értelmeivel is. Természetesen az is előfordulhat, hogy a pokoli vasárnap este és hétfő után üditő és lehengerlő volt a tegnap esti és ma reggeli sziporka-áradat:

 

1/

Folyamatban az esti lefekvés, én már csak "csendes üzemmódban" asszisztálok a demégegyutojszóóót - vonatozáshoz. Fekszem a franciaágyon, Édesmami derékszöget bezárva a lábaimmal szintén áhitattal szemléli a kicsi ember komoly összpontositását.

Apróság egyszercsak odamászik hozzám, mélyen a szemembe néz és megkérdez:

- Mije dondojsz, Édeszana? Mi van a fejedben?

- Hát, tudod, Édesem, sokminden járt most a fejemben, a felnőttek már csak ilyenek...

Kicsit elgondolkozik, majd számára kedvezőbb választ keres:

- De mi van a fejedben? ...Pijosz vonat van a fejedben... hozzátaptojódik a zöld kocsihoz... jó?

Vigyorogva bólogatok, ő bevackol a karjaimba és figyelmét újra a vonatokra összepontositja.

Tekintetem összeakad Édesmamiéval és egyszerre buggyan ki belőlünk a nevetés.

Apróság összevont szemöldökkel és csipőre vágott kézzel fordul hozzám hátra ültében:

- Mi olyan vittes a hátam mögött?

 

 

2/

Reggeli küzdés a "lassaninduljunkazoviba" jegyében. Ülök az ágy szélén és bármely felkent és hivatásos mágust megszégyenitő mutatványsorozattal cserélem át a pizsamát utcai ruhára az izgő-mozgó Békakirályfimon. Váratlan esemény következik, negédes mosollyal rám néz (ilyenkor konkrétan elolvadok a pillantásától) és gyöngéden elkezdi simogatni az arcomat a kezecskéivel. Az áhitat pillanatai ezek, fizikálisan érzem, ahogy gyöngülök és olvadok a szeretettől...

Közel két perc simogatás után van végre erőm újra ráemelni a tekintetemet, a mosoly az arcán, a gyöngéd, mégis napsugárerejű szeretet a csokoládé-színű szemeiben változatlan. Tekintetét a szemembe fúrva félrebillenti fejecskéjét és az összetéveszthetetlenül imádnivaló cingár hangocskáján megkérdezi: "Jójeszett?"

 

...és választ sem várva továbbrohan, gurgulázva a nevetéstől, hogy újabb csetepaté következik, mert a nagy szeretgetésben a zokni valahogy kimaradt...

Címkék: család vicc humor mese szülő gyereknevelés gyerekszáj vicces vonat szeretet élmény kisvasút meghatódás öltözködés nevetés simogatás estimese egyedülálló szülő gyerkőc gyereknevelés egyedül

Zseniális szösszenetek (4.)

 2014.09.11. 09:09

Micimackó jó barátunk, esténként valamelyik vonatkozó témájú képeskönyvét olvasgatom utódomnak általában, vagy ő olvassa, esetleg beszélgetünk a képekről. Tegnap este is ez történt....

 

Nagy valószinüséggel mindenki ismeri a jelentet, mikor Sinkovits Imre összetéveszthetetlenül bársonyos baritonja elmeséli, hogy bizony-bizony, itt lakik Micimackó, Mr. Sanders, de mi csak úgy mondjuk, hogy Kovács János név alatt...

Nos, ez gyermeki átiratban igy hangott a megfelelő kép láttán...

"Itt lakik Micimackó...    

....ide van irva: Mi-ci-mac-kó....

(némi gondolkozás után magától értetődő kiegészitést tesz)

Müller Micimackó..."

 

Vidám napot kivánok Mindenkinek,

Belph

 

 

Ui. családnevünket szándékosan változtattam Müllerre, de az alliteráció élvezeti értékét igy sem csökkenti :D

Címkék: család vicc humor mese gyereknevelés gyerekszáj vicces szeretet estimese Micimackó gyereknevelés egyedül

süti beállítások módosítása