Számtalan közhelyet tudnék felsorakoztatni ehelyütt arra vonatkozóan, hogy minden kezdet nehéz és minden az első lépéssel kezdődik, de nem teszem...

Lehet, hogy valaki megmosolyog, hogyan próbálom rendezni soraimat, remélhetőleg lesz, aki tanácsot ad vagy bátorit és akad olyan is, aki nemtetszően csóválja majd a fejét... mindenkinek szive joga... de itt kérem a túlélésről van szó... és ezzel bizonyára nem vagyok egyedül...

Ha már annyi projektet vezettem életemben, inditottam egyet hát erre is: "Brand new life" néven...

Nem mentem bele gyökérokkutatásba és elemzésbe, nem csináltam SWOT analizist, csak amiben a legjobb vagyok, kivételesen a magánéletemben próbáltam kamatoztatni:

• erőforrások: hát, ugye, vagyok én... minden héten 7 napon 24 órában. Minden második hétvégm szabad, illetve a home office-nak köszönhetően rugalmasan tudom kezelni a napokat, legalábbis azt a részét, amikor a gyermek épp szolializálódás és közösségi fejlesztés céljából intézményben leledzik - mert nem is lehet kérdés, hogy ha ő velem van, akkor minden idegszál rá figyel, olyankor csupa móka és kacagás, ahogy kergetjük Micimackót a nappaliban vagy papirmasévonatokat gyártunk tucatszám...
• munka: valamiből élni kell, de ha nagyon őszinte akarok lenni, engem munka szempontjából elkényeztetett a sors: mindig izgalmas kihivásokat kaptam, változatos munkát és sikerélményeket, emellé pedig olyan javadalmazást, hogy nem kellett törnöm a fejem a holnap miatt úgysem, hogy egyedül vagyok egy kisgyerekkel. Most, hogy a munkahelyemen lájták a problémámat és mindez mellé a távmunka lehetőségét is megadják, ez maga az ideális munka...
• tervek: szükségszerüen felmértem, hogy mi az, ami kötelezően bele kell, hogy kerüljön a programba: részint azért, hogy ne csavarodjak be, részint azért, hogy megőrizzem az egészségem, hiszen a gyerekem ihatja meg a levét, ha fizikálisan lerobbanok, részint azért, hogy valamiből töltődjek, mint nő, mint kreativ, alkotó ember, vagy csak utat nyisson a B-tervre, ha szükséges lesz...

Ez alapján összeállt egy menetrend - az elején nyilván szükséges lesz komoly erőfeszitésekkel tartani magunkat hozzá, de később biztosan inkább az előnyeit fogjuk látni:

• felkelünk, összekészülünk, megyünk bölcsi/ovi/isi nevü intézménybe
• sport (bár valljuk meg, nem füllik hozzá a fogam valójában annyira... és volt idő, amikor az esti elalvás után végeztem valamilyen dvd segitségével. Itt az volt a lényeg, hogy olyat találjak, amitől nem nyüg lesz az egész... próbálkoztam hastáncaerobikkal, a kilencvenes éves sikerfitnessz lemezeivel, de ami bejött, az a táncfitness volt. Mármint tánc alapokra (cha-cha-cha, merenge, stb.) - ami egy feszitett szép tartást adott - kellett a step gyakorlatokat elvégezni, és a zene miatt és a tánc miatt még nem is szenvedtem, két hónap után pedig látványosan kisebb lett a hátsóm :) - most szélesiteni szeretném a repertoárt: lesz benne futás, úszás és konditerem (némi vizuális élvezkedés az edzésüket végző himnemü egyedek vonatkozásában nekem sem árt és talán nem kövez meg érte senki sem...)
• munka
• megyünk a kiskorúért a bölcsi/ovi/isi nevü intézménybe és a délután hátralévő része már csak az övé - lehet menni együtt vásárolni, különórára, sportra, kirándulni, otthon játszani, más gyerkőcökkel barátkozni, aztán haza és a szokásos esti protokollt levezényelni. A nap ezen része kell, hogy megadja mindazt a töltést, ami egyik lábat képes a másik után vinni napról napra, minden nehézség ellenére
• este / szabadidő: nálam az olvasás, nyelvtudás frissitése, új tudás megszerzése a cél. Nagy önbizalmat és sikerélményt ad, hogy tudok fejlődni és ki tudja, mit hoz az élet, lehet, hogy ez kell majd a B-tervhez. Azon túl egy-egy hobbikör, úgymint néptánc, vagy salsa-klub új lehetőség barátságok kötésére, egyéb szabadidős programok megalapozására. Akikkel a minden második szabad hétvégét el lehet tölteni
• hétvégék:
  • gyerkőccel: fedezzük fel a világot: lehet az egy kirándulás is kis hazánkban: megismerni a sok szép csodát, amiért jó érzés magyarnak lenni, vagy kisállatsimogatóba menni egy gazdaságba, vagy bármi egyéb módon értelmesen eltölteni az időt együtt/egymásért. Mert ezek az élmények vértezik fel mindkét felet a jövőre, hogy az eltéphetetlen kötelék valóban az maradjon
  • egyedül: de ne magányosan! kirándulás, vagy sport, vagy (házi)wellness, vagy valamilyen workshop (kit mi érdekel: tánc, festészet, fitness, stb.) - távoli barátok, rokonok meglátogatása - valamilyen segitő tevékenység - új iskola (általában a képzések kéthetente hétvégére esnek, ha a munkahely támogatja, az külön jó) és egy sor dolog, amit be kell iktatni, hogy ne örlődjünk, hanem nyissunk a világra.

Mert csak nyitott ajtón át tud bejönni a jó és az új öröm és boldogság...

...és nem csak a mi életünkbe...

A fentiekhez bármilyen további tanácsot, ötletet, tapasztalatot szivesen fogadok - akár általánosságban, akár konkrétan!

Köszönettel és sok sikert kivánva Mindenkinek, Belph