Egyszer régen, nagyon régen, még valamikor az előző életem előtti életemben, jártam egy kozmetikusnál. Puccos, exclusive szalon, de egyszer mindent ki kell próbálni alapon gondoltam belefér. De nem is ezzel szeretném untatni a Nyájas Olvasót természetesen.
Lehetőségem nyílt rá, hogy szinterápiás masszázst kérjek. Ennek az volt a lényege minden egyéb hókusz-pókusz mellett, hogy az adott hangulatomnak, kedélyállapotomnak megfelelő szint kellett kiválasztanom a szivárvány szinei közül és az alapján áll össze a kencék sora...
Kedvenc, minden állapotban a leginkább hozzám közelálló szinemet, a lilát választottam. Akkor ha jól számolom, már három éve éltem ennek a szinnek mindent alárendelő bűvöletben (legyen az smink, ruha, cipő, lakberendezés). A kezelés során szó szót követett és mindenféle - a kezeléshez tartozó - mantrázások során kiderült, hogy minden szin hordoz valami jelentéstartalmat. A lila a változás, a változás keresésének, vágyának a szine.
Akkor maximum jót mosolyogtam ezen...
...a napokban egy számomra fontos beszélgetés során valahogy előóvakodott ez az emlékkép a tudatos és tudattalan határmezsgyéjéről...
Elgondolkoztam....
Valójában tényleg az akkori életemet az határozta meg, hogy ha nem is tudatosan, vágytam valamifére változásra... talán a megállapodatlanság megváltoztatására és a valaki melletti megállapodás nyújtotta biztonság érzésére... körülbelül négy éve engedtem el a lila szint az életemből, a kedvenc arabmintás felsőm jelképes leselejtezésével, erre a mozdulatra határozottan emlékszem...
...mint ahogy arra is, hogy három éve megszállotja vagyok a vörös szinnek, ha egy ruhadarabról harsog a piros éltető ereje, mint a vér zubogása, szinte érzem dobolni a fülemben a szivem hangját.
Tudom mit jelent ez... a változás vágya elmúlt... mert elmúlhatott... van egy igazodási pont, aki a megállapodottságot jelenti az életemben... először egész pici pötty volt, most méteres Picipötty már... nem kell változás, ő a világom tartópillére, amitől minden és mindenki mosolyog, akinek köszönhetően a feltétlen szeretet fogalma materializálódott, aki folyamatosan tanit engedni, elengedni, megengedni, kiengedni...
...és remélem, mielőbb megtanit beengedni is...
